Miért pénz a tallér?

Miért kell a tallérnak pénznek lennie?

A tallér voltaképpen pénz, ahogy ezt többször hangsúlyoztam. De miért kell annak lennie? Nem lehetne egyszerűen csak ajánlani jó szolgáltatókat, anélkül, hogy tallérokat rendelnénk az ajánlás mellé?

Van erre egy rövid válasz, meg egy hosszú.

A rövid válasz az, hogy éppen a tallérokkal, mint pénzzel érhetjük el legbiztosabban, hogy megbízható emberek támogatáshoz jussanak.

Ez így elég rövid de talán nem túl érthető. A bővebb kifejtéshez három dolgot kell tisztázni.

1. A pénz értéket a termékek adják

Mitől pénz a pénz? Vegyünk egy képzeletbeli példát, hogy ez érthető legyen. A példánkban egy csapat hajótörött birtokba vesz egy lakatlan szigetet. Hogy ne haljanak éhen, úgy döntenek, hogy búzát fognak termeszteni, amiből aztán aratás után kenyeret sütnek majd. (A hajóroncsban van vetőmag elég, úgyhogy ez nem okoz gondot.)

Választanak egy vezetőt maguk közül, aki irányítja a munkát. Rengeteg a munka: ki kell irtani a fákat, fel kell törni a földet. A vezető kénytelen észrevenni, hogy nem egyformán dolgoznak az emberek. Például egyesek megunták, hogy a szegényes tartalékokból tengődjenek, amíg beérik a búza, így elmentek a tengerpartra halászni.

Az emberek eldöntik, hogy a termést a munka arányában fogják szétosztani. Hogy a döntésnek eleget tegyen, a vezető kiszámolja, mekkora a termés várható, majd ennek megfelelően a papírdarabokbó

l úgynevezett kenyércetliket készít. Ezekre ráírja, hogy a cetli felmutatója egy kenyérre jogosult a termésből, aláírja és egy, a hajó raktárában talált pecséttel le is bélyegzi. Minden héten ilyen kenyércetliket oszt ki azok között, akik dolgoztak, mindenkinek a munkája arányában.

A következő évben sajnos szárazság miatt rossz termés van. Feleannyi kenyeret tudnak sütni aratás után, mint amennyi kenyércetlit a vezető kiosztott.Bár az emberek zúgolódnak, nincs mit tenni: ezúttal két kenyércetliért csak egy kenyeret kapnak.

Az ezután következő évben viszont nagyon jó az időjárás. Sok a napsütés, kellően sok eső esik. Ezúttal kétszer annyi kenyeret sütnek aratás után, mint amennyi kenyércetlit kiosztottak.

Most egy kenyércetliért két kenyeret tud kiosztani a vezető.

Vegyük észre: a kenyércetlik értéke attól függ, hogy mennyi kenyér készült. Ugyanígy van ez a pénzzel is: annyit ér, amennyit meg lehet érte kapni. Mondhatjuk azt is, hogy a pénz értékét az érte megvásárolható dolgok adják. Az adja a pénz értékét, amit megtermelünk és előállítunk. Igaz ez Magyarországra és a világ bármely országára is.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy a pénz egyszerűen egy elismervény, ami igazolja, hogy jogunk van termékekhez (árukhoz, szolgáltatásokhoz). Ha nincsenek termékek, ez a jog se ér semmit. Ha sok termék van, akkor a viszont pénz adta jog sokat ér.

A pénzre szükség van, de csak azért, mert nagyon bajos volna árut árura cserélni. Például aki almát termeszt, de házra van szüksége, hogyan tudná az almát házra cserélni? A háztulajdonosnak nem kell több kamionnyi alma... 

Pénz nélkül megáll az élet, de csak azért mert az emberek nem tudnak cserélni. Ezért gondolhatjuk a pénzt értékesnek. De a pénz valójában önmagában csak egy értéktelen jel, például egy darab papír. A pénz csak akkor értékes, ha az emberek termékeket állítanak elő, melyeket a pénzért meg lehet venni.

2. Minden pénzt, amit használunk, a bankok adták hitelbe

Manapság minden pénz, ami az emberek kezébe kerül, hitelpénz. Ez annyit jelent, hogy valaki hitelbe vette föl valamelyik banktól. Ez még akkor is igaz, ha vannak olyan emberek, akiknek van pénze, de nincs hiteltartozása. Sok ilyen ember van, de hozzájuk is úgy jutott el a pénz, hogy valaki felvette hitelbe. Így működik ez Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon is. Mindezekre az államokra igaz, hogy hitelpénzt használnak.

Ebből következik egy nagyon fontos dolog, amit az alábbi ábrán mutatok be:

Ha jól megnézzük az ábrát a következőket vehetjük észre:

1. A bankoknak annyit kell visszafizetni, amennyi a kék és a szürke terület (a hitelek és kamataik) együtt.

2. Az embereknek és az államnak együtt csak annyi pénzük van, amennyi a szürke terület: ebből kéne kifizetni az összes pénzt.

3. Tehát kevesebb pénzünk van, mint amennyit összesen vissza kéne fizetni! A kevesebből viszont nem lehet kifizetni a többet.

A szomorú igazság tehát az, hogy az adósságot soha nem lehet visszafizetni pénzzel. Fel lehet ugyan venni hitelt a korábbi hitelek kifizetésére. Ezt teszi sok állampolgár is és maga a magyar állam is. Ekkor kifizetjük az új hitelből a régit, de van egy új hitelünk, és annak megint van kamata. A helyzet ezzel nem oldódott meg, a későbbiekben még nagyobb adósságot kell visszafizetni és még több kamatot.

MEGJEGYZÉS1:

A hitelpénzt nemcsak pénzben fizetjük vissza. Nem pénzbeli eszközökkel is fizetünk: házakkal és autókkal, melyeket lefoglal a bank, megnövelt munkaórákkal stb. Így zajlik az értékek kiszivattyúzása a gazdaságból. A megtermelt javaink jelentős részét folyton odaadjuk a jelek (pénz) előállítónak, a nemzetközi bankrendszernek, ennek ellenére az adósság folyamatosan nő.

MEGJEGYZÉS2:

Elvi lehetősége volna annak, hogy kialakuljon a gazdaságnak egy egészséges része, melynek szereplői nem használnak hitelpénzt. Hiszen jelenleg is vannak olyan emberek, vállalkozások, akiknek nincs hitele. Ha ezek egymás közt kereskednének, termelnének előbb-utóbb kialakulna egy olyan embercsoport, mely nem függ a bankoktól. Viszont a bankrendszernek az állam a legnagyobb adósa. Ez azért fontos, mert az államnak van hatalma ahhoz, hogy adót szedjen azoktól, akik nem adósodtak el és emiatt még bírják az adóterheket. Aztán a beszedett adókból fizeti vissza a hiteleket. Így tehát közvetve azok a magánszemélyek és vállalkozók fizetik az állam hiteleit leginkább, akik maguk nem adósodtak el. A végeredményt tekintve tehát ezek az adófizetők is fizetnek a bankoknak, úgy mintha hitelbe kapták volna a pénzt, amit használnak. Azt is mondhatnánk egyébként, hogy az állam a bankok pénzbehajtója. 

3. Az állam is bocsáthatna pénzt a gazdaság részére és akkor nem adósodnánk el

Az állam nyomtathat pénzt: erre való az állami pénzjegynyomda. A kinyomtatott pénzt a bankok közbeiktatása nélkül is odaadhatná a gazdaság szereplőinek. Nézzük meg, hogyan.

Tegyük fel, hogy az állam nyomtat 100 milliárd Ft-ot. Majd ezt odaadja építőipari vállalkozóknak, aki cserébe felépített új házakkal fizetnek. 

Ekkor a gazdaságba bekerül 100 milliárd Ft. Első körben az építőiparosokhoz, de ők továbbadják például az alkalmazottaiknak, az építőanyag kereskedőknek, stb. De nem hitelpénzként, azaz nem kell visszafizetni és nem kell utána kamatot fizetni. Ugyanakkor ennek a 100 milliárd Ft-nak az ellenértéke is ott van gazdaságban: 100 milliárd Ft-nyi épület, amit az állam birtokol. (És eladhatja.) Mi a végeredmény?

• Az építőiparosok munkához jutottak „pörög” a gazdaság. Megkaptak 100 milliárd Ft-ot, amit aztán elköltenek. Fizetik belőle az alkalmazottaikat, nyaralni mennek, vásárolnak, egyszóval a pénz bekerül a gazdaságba.

• A magyar emberek, akikhez a 100 milliárd Ft az építőiparosokon keresztül „átcsorgott” ezt a 100 milliárd Ft-ot el tudják költeni. Például lakások vásárlására.

• Az állam eladja nekik a 100 milliárd Ft-nyi épületet, és lesz 100 milliárd Ft-ja anélkül, hogy bárkit is meg kellett volna adóztatnia.

​Ez ilyen egyszerű volna.

Fontos megjegyezni, hogy látszólag a dolog attól működik, hogy 100 milliárd Ft-ot bocsátunk a gazdaságba. A valóságban azonban az a fontos, hogy az emberek létrehoznak 100 milliárd Ft értéket. Ennek ellenértékét ki lehet bocsátani pénzként, anélkül, hogy lenn infláció, azaz pénzromlás. A pénznek csak az szerepe, hogy a cseréket (állam és építőiparos között, építőiparos és alkalmazottja között, stb.) lebonyolítsa.

Bármilyen egyszerű lenne az államnak a pénzt közvetlenül a gazdaság és az emberek részére átadni, nem teszi. Ennek nem ésszerű okai vannak. Mára olyan erőssé vált a bankok és a velük összefonódott érdekcsoportok hatalma, hogy nincs kormány, amelyik ezt meg merné tenni. Inkább rendületlenül adósodnak el egyre jobban, mind az államok, mind az emberek.

Mint láttuk a pénz önmagában nem ér semmit. De ha már vannak termékek, szükség van jelekre (pénzre), amivel a termékek cseréjét le lehet bonyolítani. És ha a gazdaságból kivonjuk a pénzt, ez a csere elakad. Általában mindössze ennyiből áll egy mai gazdasági válság: a pénzt, amivel le lehet bonyolítani a termékek cseréjét, kivonták a gazdaságból a visszafizetett hitelek és kamatok. És ha a bankok úgy döntenek, hogy nem adnak több hitelt, megáll a gazdaság. Pedig minden ott van: az emberek munkaereje, az áruk, a gyárak, csak éppen pénz nincs. Ezért nem lehet cserélni, „megáll” a gazdaság.

A Megbízhatók Klubjában használt tallér természetesen még gyerekcipőben jár ahhoz, hogy átvegye a forint vagy más valuták szerepét. Azonban a világban több példa mutatja, hogy ahol a hivatalos és szűkében levő pénz mellé valamilyen más pénzhelyettesítőt is bevezettek, ott fellendült a gazdaság. A tallér voltaképpen egy ilyen pénzhelyettesítő.

   Tweet